#2 Az első napok egy tibeti kolostorban

Megérkeztem Lhásza városába Tibetbe. Egy városban, ami a tengerszint feletti 3650  méteren fekszik szó szerint még a levegő is más. Egy úgynevezet civilizált országból érkezö személynek, aki egész nap a telefonon, interneten lóg, talán primitivnek tűnhet, hogy napokig fent van egy kolostorban. Egy kolostorban, amit nem szennyeznek tele rádióhullámokkal, de még csak az út porával sem, mivel a vallásuk elvárásainak tiszteletben tartása végett, sarujukat lehúzzák és kint hagyják. 

Egy magamfajta ember, akinek bosszantó gondokkal és megvetéssel volt tele a lelke, amíg meg nem tudja, hogy mit is jelent ez a tisztelet, úgy érezheti megalázzák azzal, hogy le kell húznia a drága cipőjét és a kolostor és a szentély köves padlózatán a márkás zoknijában kell lépdelnie.

Amit legelőször megtapasztaltam, az a tisztelet, és az emberi szeretet magas szintje. A tisztaságot az erkölcsöt, az egymás közötti tisztelet megadását, az idősek iránti figyelmet. Érezhető volt az érdeklődésük és szeretetük azok iránt az idegenek iránt akiket befogadtak. Biztonság, nyugalom és szeretet sugárzik minden papból.

Fél óra múlva úgy érzed magad, mintha egy mesében volnál. Ez nem egy fényűző palota a sok állkincsével, ami luxus és pazar termeivel kápráztat el, ehelyett tisztaság, nyugalom, biztonság és szeretet vesz körül.

Egy nyugati országból érkezett embernek, az elején nagyon nehéz lehet a beilleszkedés, mivel a kolostorokban elsőre nagyon durvának és embertelennek tűnő szabályok szerint élnek. De amikor mindnek meglátod az értelmét és elkezded felfogni, akkor megérted  majd, hogy miért is mondják: a földön van a mennyország és a pokol is.

Bár egyazon glóbuszon lakunk, de viselkedésünk annyira távol áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. 

Eredetileg azért mentem Tibetbe, hogy meggyógyuljak, de amikor két hónap elteltével közöltem a mesteremmel, hogy én meg szeretném tanulni azokat a csodálatos dolgokat, amiket ők tudnak, rám nézett és azt monta: "Nem tőlem függ, de ahhoz, hogy ezeket a dolgokat elsajátítsd le kell tisztulnod!"

Akkor még nem értettem, csak sejtettem miről is van szó. Fejet hajtottam, és sajnáltam, mert úgy éreztem hogy ők úgy látják, hogy én nem tudok felemelkedni hozzájuk. De nagyot tévedtem. Már maga a gondolat is téves volt, de mivel a sötétség ösvényein jártam és sok évet olyan emberekkel voltam körülvéve, akik akarva akaratlanul nem tudtak többet adni, mint hazugságot, fényűzést, luxust és álnokságot, hát nehéz volt ezt megérteni.

Pedig Katolikusnak vallotam magam, és vallom ma is. Olvastam a bibliát is, de nem értettem meg csak a történeteket belőle. Viszont pont azt nem értettem meg, amit a sok példán keresztül közölni szeretne. Amikor később eljutottam abba a kolostorba, ahová ISIS, ismertebb nevén Jézus, 14 éves korában került, megértettem sok mindent és rájöttem, hogy Jézus miért hagyta ránk olyan szigorúan, hogy "szeressétek egymást". Ő már akkor tudta, hogy az emberiségből kiveszik a legföbb érzelem és ez nem más mint a szeretet. Sajnos nap mint nap tapasztaljuk, hogy mekkora gyűlölet van az emberiségben. Irigység, nemtörődömség.

És felismertem még egy dolgot: Jézus szavát, hogy szeressétek egymást, megsemmisítette Mózes tízparancsolata. Hiszen, ha igazán szeretem embertársaimat, akkor nem ölöm meg, nem lopom meg, nem szeretem el a feleségét, nem csalom meg; és ha a szüleimet szeretem akkor nem bántom őket és ha a Jó Istent szeretem, akkor tisztelem és megtartom azokat a szent ünnepeket, amit tisztelnünk kell és nem káromlom a Jó Istent minden semmiségért.

Erre már rég rá kellett volna jönnöm, hogy az úgynevezett keresztény papok többé ne megfélemlítsék az embereket a tízparancsolattal, hanem hirdessék a legfontosabb dolgot, hogy szeressék egymást. A templom ne legyen a politika színtere, de legyen a szeretet háza úgy, mint a tibeti kolostorok.