#14 Segítők a bajban

Mit jelent embernek lenni és érezni embertársaink iránt? Szeretetet adni, küldeni a nálunk szegényebb sorban vagy bajban lévőknek? Vagy nem utolsó sorban beteg gyerekeknek egy kis örömöt szerezni...

Mint említettem én egy nemes család sarjadéka vagyok édesapám után. Viszont édesapám nem élt kastélyban, hanem mint Pongrácz Imre Gróf szerelem gyereke sanyarú, szegény sorban nőtt fel, és egész életében nehéz munkával kereste meg a kenyerét. Szegényesen, de becsületben növelt, arra törekedve, hogy minden meglegyen a családjának. Sajnos csak halála után derült ki, hogy az édesapja nem egy ismeretlen magyar katona, hanem mint említettem Pongrácz Imre gróf volt. Tehát én, ahogy megtudtam a Gyimesi pap bácsitól, ki volt a nagypapa, rögtön létrehoztam egy alapítványt, amelynek a neve PONGRÁCZ GRÓF ALAPÍTVÁNY lett.

Nem a nemesi rang érdekelt, hanem az, hogy tegyek valamit édesapám emlékére. Na de itt nem ezt akarom végig részletezni. Szóval Magyarországon meg tudták, hogy az alapítványom víz károsultaknak, rákbetegségben szenvedő gyerekeknek, szegény sorban szenvedő családoknak és rokkantaknak gyűjtünk.

A következő embereket szeretném kiemelni és megköszönni a fáradságukat, adományaikat, melyekkel nagylelkűen hozzájárultak embertársaikhoz. Néhány fényképet is szeretnék megjeleníteni róluk sok szeretettel. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az ő, sokszor szűkös forrásaikat szeretettel osztották meg a rászorult emberekkel, és főleg gyerekekkel.

A támogatottak között volt egy olyan fiatal ember, aki egy operáció során lebénult, de kerekes székben is végzi az egyetemet úgy, hogy sokszor még ennivalóra sem volt pénze. A következő emberek sikerrel gondoskodnak róla: Amerikából SIPOS ANDREA, LIA ROBERTS, JOHN KERRY és jómagam Dr. Balla Géza. Sikerült Torontóba eljuttatni, ahol megműtötték, hogy ismét vissza nyerje az életét és újra tudjon járni.

Szeretném még megemlíteni Kokos Jánosné Emíliának, aki az árvízkárosult bákoi magyar gyerekeknek küldött ruházatot és könyveket sok-sok szeretettel. Kliment Zsuzsannát, aki egy trambulin felállításával nem a családját lepte meg, hanem olyan gyerekeknek szerzett vele örömet, akik olyan betegséggel küzdenek mint a rák.

A fáradhatatlan Sipos József, Sipos Józsefné és lányuk Ildikó nyugdíjukat megkapva segítettek. Unokájuk Miriam összegyűjtött zsebpénzével járult hozzá e nemes célokhoz. Ildikó egyedül neveli lányát, de úgy érezte inkább nem vesz magának semmit, de ő is beszáll a rászorultak csomagjainak összeállításába.

Ezennel még egyszer szeretném megköszönni fiamnak és Sipos Andreának, hogy Sipos Józsefnével végig segítettek a szállításban, és végül, de nem utolsó sorban a honlapom készítőjének szeretném megköszönni, hogy minden héten időt szán az írásaim ellenőrzésére és ehhez tudása legjavát adja ahhoz, amit én közölni szeretnék Önökkel.

Néhány képet ki is teszünk a tevékenységekről, és ha valaki a későbbiekben szeretne segítséget küldeni az Erdélyi magyar embereknek, betegeknek úgy Magyarországon, mint más országokban, mi szívesen közvetítünk minden segítséget a rászorulóknak.

Köszönök mindent, amit a rászorulóknak adtak. Székelyesen szólva: Isten fizesse meg, és áldja meg az Úr a jó embereket.

Dr. Balla Géza