Lássuk csak. Kezdjük azzal, hogy elvégeztem az orvosi egyetemet, és nemsokára egy híres kórházban meg is kaptam a kinevezésemet, mint Idegsebész adjunktus. Itt igazán kitűnő emberek között tanulhattam tovább, és mintegy 17 éven át gyakorolhattam tanult mesterégem.
Útközben persze találkoztam sok olyan dologgal, amelyek kérdőjeleket vetettek fel bennem, de mivel ebben a rohanó világban nem érdekli az embereket csak a luxus és a rivaldafény, a könnyű meggazdagodás, hát én sem voltam különb másoknál, sőt... De mivel egy szegény falubol eljutottam Románia egyik legjobb és legfelszereltebb kórházába, büszke voltam magamra és arra, amit elértem a munkámban.
Nem érdekelt a körülötem elterülő természet, és azok a fontos dolgok amik most beragyogják a napjaimat és mosolyra fakasztanak. ha csak rájuk gondolok. Nem tudtam milyen csodásak is ezek a helyek, ahol orvosi beavatkozás nélkül, nyugtatók nélkül megnyugodhatunk és boldognak érezhetjük magunkat.
Sajnos ezekhez fel kell nőni, hogy megérthessük mi is ez. Egy olyan életvitelt kell felépíteni, amely szabályok szerint működik. A mai ember, ha egyáltalán eljut hozzá, amikor ezt a szót meghallja, hogy "szabály", nyomban vissza riad.
Hogy miért ennyire zord szó a "szabály"? Mert a mai ember egy sötét korban, az úgynevezett "demokráciában" él. Pedig ez csak azt jelenti, hogy nép-uralom, görög eredetű szó, de ez a sötétség jelszava. Szeretjük az idegen kifejezéseket átvenni és azt hinni, hogy ez a modern korral jár. És ha nem vesszük át, akkor butának néz bennünket a modern társadalom.
Szeretném jelezni, hogy mindez a sötét oldalról jön, ami könnyebbséget jelent és szabadságot. De milyen szabadságot? Egy kalitkában vergődő szabadságot, amit később le fogok írni pontosan mit is jelent.
A sötét oldal, amit népiesen az ördög oldalának neveznek, könnyebbnek és erősebbnek mutatja magát. A luxus, a sötét fényt jelenti, ami valójában a gazdaság azon oldala, amelyet a keresztények bünnek neveznek.
Én is egy ilyen csaló fényben éltem, mint orvos és később mint politikus. Hazugságban a rivaldafényben. Még azt is elhittem hogy ez az igazi élet. És milyen boldog voltam az első politikai kinevezésem miatt!
Pártelnök, utána tanácsos stb... örültem a meg nem dolgozott fizetségnek a luxusnak, a fényes hazugságoknak. Az igéretek, amelyeket a kampány alatt és után tettünk embertársainknak nem jelentettek semmit, mert a hatalom mámorában voltam. A hatalom az egyik legnagyobb láthatatlan kábítószer.
Így éltem az életemet könnyedén, a sok pénz, hazugság és lelki sötétség közepette, de egyik nap egy balesetet szenvedtem. Mindkét lábam eltört majd tüdőembóliát kaptam és 46 nap kóma után, egy kezelés után, súlyos cukorbeteggé váltam. Naponta négyszer szúrtam magam kétségbeesve. Rájöttem, hogy semmit nem jelent a pénz betegen. Nem vonzott már a rivalda fény, egy gondolat járt a fejemben: "Hogyan tudnék meggyógyulni, hiszen a cukorbetegség gyógyíthatatlan.
Egy gyermekkori álmom keringett a fejemben, hogy Tibetben csodákat tesznek, és ez a gondolat nem hagyott nyugodni. Ismertem egy papot onnan, és írtam is neki. Megírtam neki, hogy mi történt velem és hogy most én, az orvos szorulok az ő segítségükre, és nem fordítva. És végül megjött a válasz. Nagyon szívesen látnak Tibetben.