Így lettem én agysebészből tibeti gyógyító...
Egy vadregényes tájon Erdélyben születtem, ahol a Nagyhagymás hegyvonulat húzódik meg és arról hires, hogy ott van a mai napig is az 1000 éves határ és az akasztottak erdeje, Gyimesben.
Innen kerültem el 1981-ben Bukarestbe, ahol a híres Carol Davila nevezetű orvosi egyetemen az agyér sebészeti képesítésemet szereztem és 17 évig gyakoroltam is.
Több mint 1100 műtétet végeztem el úgy, hogy senki nem vesztette életét a műtőasztalon. A sikeres munkámnak köszönhetően megkaptam a Máltai lovagkereszt kitüntetést is.
Egy szerencsétlen motorbaleset azonban, ami mindkét lábam eltörésével végzödöt, végetvettet a karrieremnek.
A műtét után tüdőembóliát kaptam és kómába estem.
46 nap kómából visszatérve, egy elrontott kezelés által elsőfokú cukorbeteg lettem, és naponta négyszer szúrtam magam inzulinnal, hogy élhessek tovább.
Nyílt titok, hogy a cukorbetegséget az orvostudomány nem gyógyítja csak kezeli, és sehol a világon nem ért még el oda a modern tudomány, hogy ezt meg tudja tenni.
Így tehát kutatni kezdtem és amikor hallottam, hogy Tibetben gyógyítják a cukorbetegséget egy remény ötlöt fel bennem, ugyanis ismertem egy buddhista papot. Írtam neki egy levelet, hogy úgy hallottam Tibetben gyógyítják a cukorbetegséget és szeretnék elmenni, hátha rajtam is tud segíteni valaki.
Nemsokára kaptam is a választ, hogy találkozhatunk Lhásza városban Tibetben. Nagynehezen, sok viszontagságon át, amit most nem szeretnék részletezni, sikerült eljutnom oda, és ott várt Ő a pap barátom és későbbi mesterem a repülőtéren, amelynek tengerszint feletti magassága 3650 méter.
Innen a Jungdrung-ihading kolostorba mentünk, ahol már első este egy nagyon keserű teával kezdtem a gyógykezelésem. 19 nappal azután, hogy felmentem, elkezdtük csökkenteni a napi inzulin adagokat, amit 26 nap után teljesen sikerült elhagynom. Olyan növényi gyógyteákat ittam, amit ők készitettek el számomra.
Az így eltelt 3 hónap alatt láttam sok-sok embert meggyógyulni a különböző betegségekből, és az montam a mesteremnek, hogy szeretném én is megtanulni azokat a dolgokat, amiket ők tudnak.
Elmosolyodott és azt mondta hogy nem tőle függ.
Nagyon szomorú lettem és sokat gondolkodtam mit is tehetnék? Tudtam hogy közeleg az idő és el kell hagynom a kolostort. Éreztem, hogy fáj otthagynom azt a tudást, amit ezek az egyszerűnek tűnő emberek tudnak, akik NEM kemikáliákkal gyógyítanak, hanem olyan gyógynövények felhasználásával, amit a Jó Isten hagyott nekünk halandóknak, hogy általuk meggyógyulhassunk...
Eljött hát a búcsú ideje.
Indulásom előtt épp pakoltam össze a dolgaimat, amikor bejött a mesterem és megfogta a vállamat és azt monta.
— Géza! Meggyőztem a főpapot, hogy maradhatsz. De előbb le kell tisztulnod, mert ilyen állapotban nem leszel képes elsajátítani ezt a tudást, mivel a modern társadalom bemocskolja az emberek lelkét.
Én megértettem, de nem találtam szavakat. Éreztem, hogy összecsuklom, de tudtam hogy erősnek kell lennem. Majd bólintottam, hogy igen benne vagyok. Összefogtam két kezem és Tibeti módra meghajolva megköszöntem.
Másnap reggel egy másik kolostorban vitt a mesterem Triten Norbuce-ba, ahol ezután két évig és egy hónapig tanulmányoztam mindazt, amit önöknek részletesebben fel fogok tárni a honlapon illetve, ha szeretnének megismerni személyesen.
Jelenleg gyógyítással foglalkozom, és folyamatosan gyűlnek a meggyógyult betegeim, akikről az orvosok már lemondtak, de mégis sikerült meggyógyítanom.
Jómagam nem páciensnek nevezem őket, hanem barátaimnak. Így Kanadától Sydney-ig, Romániától Oroszországig mindenhol vannak barátaim.
Régi nagy vágyam, hogy az én drága magyar népemen segithessek, ezért most elérhető leszek itt Magyarországon is.
Olvassa el, hogy mivel is foglalkozom. Értse meg, hogy nincs olyan betegség, amit nem lehet meggyógyítani, ha megfelelő időben jelentkezik valaki, hacsak nincsen olyan erősen kemikáliákkal el-kezelve, hogy az már felülmúlja a mi erőnket.
Forduljon hozzám bizalommal, és én alázattal, szaktudással és emberies hozzáállással mindenről tájékoztatni fogom.
Tisztelettel Dr. Balla Géza
